Mátészalkán született, így a környezet is hatással volt ideiglenes pályaválasztására, hiszen rengeteget járt a természetbe, a biológia iránti fogékonyságát mégis a kémiának köszönheti. Megfogta a tudomány logikája, de egy idő után túl egyszerűnek tűnt számára, így a szerves kémiáról az élőlényeket alkotó biológiai molekulák felé terelődött figyelme, melyek az állatvilág alapját képezik. Molekuláris biológusként diplomázott Szegeden, tehetségét felismerve Oxfordba is hívták, de nem kezdett kutatói karrierbe. A külföldi útra és életre nem tudta előteremteni a pénzt, ráadásul beteg szüleit sem akarta magukra hagyni, így fejest ugrott az ismeretlenbe és az élelmiszer kereskedelmet választotta. Vállalkozása gyorsan sikeres lett, ma már ingatlanokkal is foglalkozik, vagyonának egy részét pedig mecénásként arra költi, hogy más tehetségeknek ne kelljen lemondaniuk álmaikról és a választott hivatás sikerei felé terelgesse a Szegedi Tudományegyetem hallgatóit. Portrésorozatunk következő részében az SZTE Sófi Ösztöndíj alapítója, a Szegedi Tehetséggondozó Tanács tagja, Sófi József mutatkozik be.

Sófi József

Az állandóan utcán játszó társaival egy nagy családba tartozott, amit élete meghatározó élményének tart. “Ha ilyen közösségben nő fel az ember, annak igen jótékony szocializációs hatása van. A közösség segítése iránti fogékonyságomat egyértelműen ide vezetném vissza, hiszen mindent megosztottunk egymással. A játék mellett a könyveket is szerettem. A kertünkben volt egy szilvafa, felmásztam, magam elé tettem a könyvet, majd faltam a gyümölcsöt és a sorokat. A tudományos érdeklődésemet leginkább ennek köszönhetem” – mesél a kezdetekről Sófi József.

Egyetemi évei alatt híres kutatókkal dolgozott, az évfolyam második legjobbja volt. Még a rendszerváltás előtt a világ egyik legrangosabb tudományos lapja, az oxfordi Nucleic Acids Research publikálta kutatási eredményét, de a már említett okok miatt miatt nem kezdett biológus karrierbe. “Nagyon szerettem volna kutatni, hiszen rendkívül izgalmas a kísérletek folyamata, ahogyan valami újat hoz létre az ember. Ha a pályán maradok, akkor a rákos megbetegedéseket kutattam volna. Itthon megélni sem lehetett az akadémiai ösztöndíjból, nem hogy a szüleimet támogatni, így kényszerpályára kerültem. Autodidakta módon merültem el a kereskedelemben, pedig kezdetben az áfákról és értékesítésekről sem tudtam semmit. Olyan jól beletanultam, hogy egy év múlva már tőlem kértek tanácsot, hiszen egyedi megoldásokkal vittem előre a céget.”

Nem véletlen a siker, hiszen bármibe fog, maximalistaként dolgozik, ráadásul minden területen megtalálja az értékmérőt. “A biológiában a kutatási eredmények és publikációk, a kereskedelemben pedig a keresett pénz mutatja meg, hogy ki milyen jó. Mindegy, hogy melyik területen dolgozom, megpróbálom mindenből a lehető legtöbbet kihozni. Nem a vagyon számít, hanem az eredményességi fok. Mindegy, hogy hol dolgozik az ember, a lényeg az, hogy értéket próbáljon teremteni.”

Megadja másoknak, amit elvett tőle a sors.

Nem bánja, hogy így alakult az élete, hiszen egyetemi évei alatt biológusként is tevékenykedhetett, alapítványával pedig több emberen segíthet, mintha kutatóként dolgozna. “Talán így minden szerencsésebben alakult, hiszen a tudományos, üzleti és nonprofit világról is van tapasztalatom, amit az anyagi támogatás mellett át tudok adni az új generációnak. Ezzel megadom a fiataloknak azt, amit a sors elvett tőlem, épp ezért kutatok olyan tehetségek után, akikben gondolkodásmód terén korábbi önmagamat látom. A mai celebvilágban borzasztóan nehéz eldöntenie egy fiatalnak, hogy mi számít értékesnek, így örülök, hogy ebben segíthetek nekik. Az alapítvánnyal felállítottunk egy etalon szintet, és arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy elérjék. A tehetség önmagában nem elég, azt felszínre is kell tudni hozni, ezért az ösztöndíjra pályázóktól elvárjuk a tudomány alapjainak ismeretét, a kiváló tanulmányi eredményeket, a nyelvvizsgákat és publikációkat.”

Az üzleti életben megtapasztalta, hogy a kapitalizmus egy nagyon igazságtalan rendszer, de egy valamire nagyon jó: versengés alakul ki. “Ez az alapja mindennek, nemcsak a gazdaságban, hanem a tudományos vagy művészeti életben is. Éppen ezért támogatom az egészséges versenyszellem kialakulását, mindenkit arra motiválok, hogy mérettesse meg magát, ahol csak lehet. Az ember csak így tudja kihozni magából a maximumot.”

A motiválás mellett a személyes kapcsolatok ápolását tartja a legfontosabbnak, ezt bizonyítja, hogy alapítványa az országban egyedülálló módon a tehetségekkel egyetemi éveik alatt és után is állandóan kommunikál, nyomon követi pályafutásukat. “Mindenkit személyesen ismerek, rendezvényeken találkozunk, általában a pályafutásukról beszélgetünk, de akár magánéleti tanácsokat is adok, ha kell. Nem várom el, hogy minden ötletemet elfogadják, sőt. Minden beszélgetés elején leszögezem, hogy csak akkor fogadják el a tanácsomat, ha be tudják illeszteni a saját gondolkodásmódjukba, mert csak az a jó tanács, amelyik beleillik abba a képbe, amit az életről addig kialakítottak. Nemcsak én jelentek számukra mankót, hanem az ösztöndíjban részesülő hallgatók is támogatják egymást, akár különféle tudományterületekről és művészeti ágakról is.”

Sófi József arra még inkább büszke lehet, hogy az alapítvány ösztöndíjának korábbi nyertesei már támogatják a fiatalabbakat, ami azt bizonyítja, hogy jótékony hatással tudott lenni rájuk. “A rendszer horizontálisan és vertikálisan is működik, közösségteremtő ereje van. Büszke vagyok rá, hogy ragadós lett a mentalitásom, már magától burjánzik ez a hozzáállás és tovább terjedhet itthon és a nagyvilágban egyaránt.”

A társadalmi felelősségvállalás legrangosabb hazai elismerésének számító Kármán Tódór-díjat is megkapta, de a szegedi mecénás alapítványához hasonló nonprofit szervezeteknek nyugaton jóval nagyobb kultúrája van, ezért a külföldi támogatások felé is nyit. Eközben persze a válság miatt nehéz helyzetben lévő magyar támogatók toborzásában is bízik. “Örök reménykedő vagyok, ráadásul sok kicsi sokra megy alapon minden apró szponzorációt megbecsülök. A sikerélmény viszont számomra nem a további mecénások megtalálása, hanem az, hogy a sikereikről azonnal beszámolnak a fiatalok, amelyekhez egy apró, de talán fontos tanáccsal én is hozzájárulhattam.”

A legnagyobb tehetségek az egyetem után is támogatást kaphatnak.

Manapság már ideje nagyobb részében munkálkodik a tehetségek támogatásán, mint üzletei ügyein. Tervei között szerepel az életpálya ösztöndíj létrehozása, amely a pályafutásuk során fejenként egymillió forinttal támogatná az egyetemi éveik alatt sikeresen pályázókat.

A jótékony tevékenység remélhetőleg több támogatást nyer, de a legjobb az lenne, ha több Sófi Józsefünk lenne.

Papós Tamás

2012. április 28.