Érdekességek a nagyvilágból

Laura Weyrich, az ausztrál Adelaide-i Egyetem kutatója és munkatársai öt egyed fogait vizsgálták meg, melyeket a belgiumi Spy-barlangban, a spanyolországi El Sidronban és az olaszországi Breuil-barlangban találtak. Lekapartak róluk némi fogkövet és DNS-vizsgálatnak vetették alá őket.

"A fogkő nemcsak a szájban élő mikroorganizmusok és légutakban és az emésztőcsatornában lévő kórokozók nyomait őrizte meg, hanem az akkoriban fogyasztott élelem maradványait is" - közölte Weyrich.

A mai Belgium területén 42 ezer éve élő neandervölgyi ember fogkövében a kutatók gyapjas orrszarvú és muflon, valamint ehető tintagombák DNS-ét találták. Az ilyen ételek jellemzőek a füves puszta vadászaira.

Fotó: MNCN-CSIC

Az Ibériai-félszigeten ezzel szemben húsban szegény táplálékuk volt, az innen származó fogak arról árulkodnak, hogy a neandervölgyiek a Physcomitrella patens nevű moszatot, fenyőmagvakat és gombákat fogyasztottak. A spanyol neandervölgyiek tehát az erdőkben gyűjtögetett, vegetáriánus táplálékon éltek.

Az olaszországi barlangból származó fog már nem tartalmazott elemezhető állapotú örökítőanyagot. A spanyolországi El Sidron lakói nemcsak a szegényes táplálkozástól, hanem egészségi problémáktól is szenvedtek: betegséget okozó gombákat is találtak náluk, a szakértők feltételezése szerint penészes növényeket fogyaszthattak.

Az egyik egyedet emellett a nyomok szerint fogtályog és krónikus gyomor- és bélgyulladás kínozta, melyeket valószínűleg fájdalomcsillapítóval és antibiotikummal próbált kúrálni.

Fogkövében ugyanis nyárfa és penicillingomba DNS-ét fedezték fel.

A nyárfa hajtásában, levelében és kérgében szalicilsav van, a mai aszpirintabletták hatóanyaga. A neandervölgyi valószínűleg ezeket rágta, hogy csillapítsa fogfájását. A penicillingombák szintén természetes antibiotikumok, melyek segíthettek a bélrendszer krónikus gyulladásán.

"Természetesen nem tudunk részleteket arról, hogyan szerezték meg a tudást a gyógynövények hatásáról, de az biztos, hogy alkalmazták" - emelték ki a szakemberek, akik kutatásaik eredményéről a Nature tudományos lapban számoltak be.

Forrás: